Előbb megcsináljuk, utána elkezdünk gondolkodni, jó-e ez nekünk. Már jó ideje dübörögnek suhannak a villanyautók, és a világ tehetősebb szegletein már azt tervezik, előbb-utóbb kitiltják a nem ilyeneket. Logikus. A belső égésű motorok szennyezik a települések levegőjét. Lassan már arról is kezdenek gondolkodni, mennyibe kerül és mennyire szennyez a máshol előállított áram. Meg hogy miből lesz elegendő akkumulátor, mi lesz az elnyűtt aksikkal. Meg ilyesmi. Mire végiggondolják, már úgyis csak villanyautók maradnak. És ha minden jól alakul, ezek önvezető járművek lesznek. És ha komolyan vesszük Bob Lutz autóipari veterán jóslatát, csupán néhány évtized, és az autókat felváltják a tökéletesen szabványosított – egyforma – önvezető modulok, amelyeket már nem is kell megvásárolni. Hívásra jönnek, és elvisznek oda, ahova akarod.

A filozófusok jelenleg azon törik a fejüket, mi a válasz az önvezető járművek által felvetett kérdésekre. Ha baleset történik, ki a felelős? Ha a baleset elkerülhetetlen, kit áldozzon fel a kocsid? Nem gond, mondják más szakemberek. Ha minden autó önvezető lesz, kockázat sem lesz, mert az ember ostobácska, kiszámíthatatlan lény – ellentétben a mesterséges intelligenciával. Egy ausztrál filozófus/kötekedő, Nicholas G. Evans azonban néhány további szemponttal állt elő. A haladás kerékkötői már csak ilyenek. Például: ha az út menti üzletek fizetnek érte, mehet-e a járgányod direkt arra? Ezen, mondjuk, nem kellene rágódni, mert addigra már nem lesznek üzletek, mindenki online vásárol. Ez tökéletes megoldás. Mindannyian megtapasztaltuk, hogy azokban a városrészekben, ahonnan kitiltották a kocsikat, vagy legalább is felszámolták a parkolóhelyeket, a boltok forgalma visszaesett, és a vásárlók átpártoltak a plázákhoz, városszéli hipermarketekhez, diszkontokhoz, amelyek amúgy is átállóban vannak az internetes vásárlásra. Az már érdekesebb kérdés, hogy mi lesz a közlekedésünket rögzítő adatokkal. Bár ezen sem kellene sokat rugózni: számítógéped, mobilod már most is tökéletesen követhető. Amikor mozgásban vagy, arcfelismerő térfigyelők, bolti és autópálya kamerák lógnak rajtad. Kilenc éve írtam egy sci-fit. Utópiát. Akkor 2026-ra jósoltam egy olyan világot, amelyben az összekapcsolt adatbázisok alapján a mesterséges értelem dönt mindenről. Akár életről, halálról is. (Ebből láthatod, milyen hülye vagyok, és miért nem kell hinned a jóslataimnak.) Ugye örülsz, hogy már nem kell 2026-ig várnod?

A filmek eléggé megváltoznak majd a totális önvezetés korában. Ahogy a vezetékes telefon is kiszorult a filmekből, eltűnnek az autós üldözések és az ebből fakadó súlyos bal- és káresetek. Autóban többé nem prütykölnek, nem ölnek, nem csempésznek, a csomagtartóban sem lesz érdemes fegyverarzenált vagy holttestet keresni. És gondold végig, mivel mégy bankot rabolni! Nem gubbasztanak magán- és közdetektívek a kocsijukban a megfigyelt házak előtt, és természetesen az egyetemes szolgáltató egyenkocsijaival csábítani sem lehet. A road movie – „Az út az élet” – természetesen kihal. És hamarosan érthetetlenné válnak az olyasfajta mondatok, hogy „kövesse azt a kocsit” vagy „ha siet, kap száz dollárt”. Menekülés esetén az ’induljon már!’ utasítás értelmetlen. Ha a rendszer arra lett kitalálva, hogy eljuss A pontból B pontba, nem állsz meg a pékségnél túrós batyuért, nem kanyarodsz fel a dombtetőre, hogy egy pillantást vethess a tavaszodni készülő városra, és gondban leszel, ha az út szélén kellene könnyítened magadon. Stoppost pláne nem veszel fel. Hívjon magának járművet! Viszont a közjármű tiszta lesz, jó illatú – közautóban nem dohányzunk! Nem hányódnak benne kacatok. (ld. Mindjárt megnézzük, Ervin, nem maradt-e a kocsiban Pihi és Nyösznyösz.) Férjed/feleséged, utasod nem pofázik bele, hogyan vezess. Ez a rendszer annyira jó, hogy a magánjárművek után feleslegessé teszi a taxit (a taxisok rémes emberek, akik néha beszélgetni akarnak) és a tömegközlekedést (rémes, büdös, veszedelmes emberek) is.

De ami a legfontosabb: nem kell döntéseket hoznunk. És ez rettenetesen nagyon jó. Úgyis egyre kevesebb kérdésben dönthetünk szabadon, és a bánat akarja viselni ennek felelősségét. Hogy mi lesz azokkal, akik szeretnek vezetni, azokkal, akik a vezetésben éppen a szabadságot és a döntést élvezik? Majd megszokják. Valamit valamiért. Nem tudom, láttad-e Az emlékmás című filmet Schwarzeneggerrel. Az egyik jelenetben az elég brutális és totális hatalom képviselői elől menekül. Beugrik egy önvezető autóba. „Indítson, gyorsan!” „Szíveskedjék megismételni a címet”, mondja a robotsofőr. „A francba!”, mondja a menekülő. „Ilyen nevű utcát nem ismerek”. És akkor Schwarzi kitépi a robotsofőrt a helyéről és maga veszi kézbe a botkormányt. Nem vagyok egy gépromboló alkat, de azért sejted, kinek szurkoltam.

Aztán amikor már mindannyian ezt a szép, új és biztonságos rendszert használjuk, valaki majd csak felteszi a kérdést: jó ez nekünk?