A Réz és az egész

A Réz és az egész

VÁLASSZATOK!

2018. április 04. - A Réz éa

 

1971-ben választottam először. Egyszerűbb volt. Igaz, ebben az esztendőben már 49 kettős jelölés is történt, de - ha jól emlékszem - a Hazafias Népfront jelöltjei győztek. Most vasárnap nehezebb lesz. Sokkal nehezebb. És nem pusztán a jelöltek száma miatt.

Azt hiszem, 1985. június 8-án éreztem először, hogy nem is olyan egyszerű. (Többes jelölés, vegyes választási rendszer, „egyik sem” lehetőség.) A kislányom másfél hónapos volt, és nekem az járt a fejemben, hogy most helyette is szavaznom kell. Hátha mégis fordul a világ. És mert előbb-utóbb el kell magyaráznom neki, mi a fene lehet a szabadság. 1990-ben néhány kurta, de annál boldogabb hétig úgy tűnt, el tudom magyarázni. A lényeget, gondolom, érted: felfogtam, hogy az én egyetlen szavazatom mások sorsára is hatással van. Mint ahogy az ő voksuk is az én sorsomra.

Most a lehető legnagyobb zavarban vagyok. Tartsam tiszteletben a rettegőket, akik visszavágynak a Magyar Népköztársaságba? Esetleg a befektetők érdekeit, akik tartanak a változásoktól? Álljak azok mellé, akik boldogan foglalnák el a mára kialakult egyhatalmi pozíciókat? Támogassam azokat, akik már leszerepeltek? Vagy azokat, akik még nem bizonyítottak? A bizonyítottan bűnösöket vagy azokat, akiknek egyelőre kijár az ártatlanság vélelme? Voksoljak azokra, akik a feltételezett/gerjesztett népakaratnak szeretnének megfelelni? Vagy inkább azokra, akik okosabbnak gondolják magukat az egyszerű sokaságnál? Képviseljem azokat, akik mennének, vagy azokat, akik maradnának? Azoknak adjak egy szavazatot, akik kívülről várják a megoldást? Vagy inkább azoknak, akik sehonnan? Álljak ki a saját zsebüket dagasztók mellett? Higgyek azoknak, akik bevarrt zsebeket ígérnek? Döntsek azok javára, akik rendet szeretnének, bármi is legyen az ára? Húzzam az ikszet azokhoz, akik változtatnának?

Legkésőbb vasárnap reggelig meg kell hoznom a döntésemet. Felül kell kerekednem az elvadult indulatokon, a fröcsögésen, fenyegetésen, benyaláson, ígérgetésen, a cukiskodáson és megfélemlítésen, a politikai marketológusok, hatalmi cselédek, propagandisták és rábeszélők, bábok és bábjátékosok hablatyolásán.

Utálom, hogy újra nevetni tudunk a Kádár-kor és a Rákosi-korszak viccein. Utálom, mert 2018-ban nem kellene értenünk a zsarnokság természetét. Mondok egy viccet. Rákosi Mátyás személyesen felkeresi a dolgozó parasztságot. Betoppan.

  • Szabadság! – mondja Rákosi elvtárs.
  • Az kéne, meg egy jó kis eső – feleli a dolgozó parasztság.

És most előre bocsánatot kérek mindenkitől, akiknek az érdekeit, értékeit, vágyait nem tudom képviselni a szavazatommal. Én azok mellé húzom a jelet, akik nem akarnak bezárni, megfélemlíteni, nem kívánják elvenni a jogaimat és a javaimat, nem akarnak szembefordítani azokkal, akikhez sokkal több közöm van, mint bármilyen hatalomiparoshoz. Mert már az unokáim helyett is szavaznom kell. És előbb-utóbb nekik is el kell magyaráznom, mi a szabadság.       

 

 

süti beállítások módosítása